Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


iszlám

2008.10.28

Az iszlám (arabul al-iszlám egy monoteista vallás, a föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, Isten (arab eredetű, más muszlim országokban is használt nevén Alláh, vagyis Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib, közismert nevén Mohamed próféta adott át a 7. század első harmadának végén a Hidzsázban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránbanmuszlimok, magyarosan muzulmánok. (al-Kurán, szó szerint „Olvasmány”) gyűjtöttek össze követői, a

A kereszténység után a világ második legnagyobb vallása, 1 milliárd 322 millió követőjével (ez a világ 19%-a). Fő elterjedési területe Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia valamint Malajzia, illetve a legnépesebb muszlim ország, Indonézia.

Az iszlám emellett nem egyszerűen vallásnak, azaz dogmák és vallásgyakorlatok összességének, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető: híveit MauritániátólIndonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv általános használata társult.

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Az arab nyelvben az iszlám szó az Sz–L–M szógyök IV. igetörzsbeli maszdarja. A szó alapvető jelentése: „[Isten akaratának való] alávetés”, vagy „[Isten akaratában való] megbékélés”. Az iszlám szó a muszlim világ nyelveiben csakis főnévi jelentéssel rendelekezik, de a magyar nyelvben terjedőben van melléknévi értelmű alkalmazása is (pl. iszlám világ).Kép

A muszlim szó szintén Sz–L–M szógyök IV. igetörzsbeliAktív particípium, jelentése: „önmagát [Isten akaratának] alávető”, „[Isten akaratában] megbékélő”. Ennek perzsa és török közvetítéssel magyarba jutott változata az egyébként eredetileg többesszámú alak, a muzulmán. A média hatására a legfeljebb arab nyelvjárási vagy nem arab közegben használt moszlem, moszlim, sőt a teljesen helytelen mozlem alak is terjedőben van. A nyugati kultúrkörben régóta elterjedt mohamedán megjelölést a muszlimok általában elutasítják, mivel azt sugallja, hogy a vallás központi szereplője a próféta lenne, nem pedig maga Isten. alakjai közé tartozik. Kép

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és az abból származó kereszténység közvetlen, utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legfrissebb és legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket – és sajátos módon a zoroasztriánusokat – ennek megfelelően „könyves népeknek” tartják, ezért a hódítások kora óta Kép

Az iszlám kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a 7. század elején pogány, de keresztény, zsidó és zoroasztriánus hatásoknak egyaránt kitett közegben. Akkoriban már mintegy fél évszázada Mekka városa ellenőrizte a Tömjénúton folyó, hatalmas hasznot hajtó karavánkereskedelmet, ami a hagyományos arab eszményektől való eltávolodást és szociális elégedetlenséget szült. Ennek élére a várost vezető Kurajs-törzs egy szegényebb ága, a Hásim-törzs egyik tagja, az aszketikus hajlamú Muhammad ibn Abdalláh állt, aki a hagyomány szerint 610 körül kapta az első isteni kinyilatkoztatást Gábriel arkangyaltól (arabul Dzsibríl vagy Dzsibráíl). A befolyásos körök rossz szemmel nézték Mohamed tevékenységét, ám bojkottjuk ellenére nagybátyja, Abú Tálib kiállt mellette egészen 619-ben bekövetkezett haláláig. Ekkortól kezdve azonban Mohamed mind nagyobb fenyegetésnek volt kitéve, és külső pártfogókat keresett, míg végül Jaszrib (a későbbi Medina) egymással sok véres harcot vívó törzsei fel nem kérték döntőbírájuknak. A Próféta – akit az iszlámban elsősorban inkább Isten küldöttjének (raszúl Alláh)(nabí), mivel nem puszta kinyilatkoztatást, hanem feladatot is kapott – így 622-ben titokban áttelepült a városba (ez az ún. hidzsra, melynek időpontját később az iszlám időszámítás kezdőpontjává tették). tekintenek, mint prófétának

Kép A próféta és hívei már csak megélhetési okokból is kénytelenek voltak a mekkaiak karavánjait fosztogatni, amiből valóságos háború alakult ki, de a buzgó vallásosságú muszlimok szép győzelmeket arattak, kisebb vereségeik pedig nem törték meg őket. Ennek köszönhetően számos medinai és beduin is csatlakozott Mohamedhez, amivel az iszlám (jórészt formális) felvétele is együtt járt. Ellenfelük növekvő erejét látva a mekkaiak végül beleegyeztek, hogy Mohamed és hívei elzarándokolhassanak a városban levő, pogányok által is használt, kocka alakú szentélyhez (al-Kaaba, azaz a Kába), amelyet Mohamed koncepciója szerint maga Ábrahám emelt azon a helyen, ahol Isten próbára tette őt azzal, hogy megkérte: áldozza fel neki fiát, Iszmáílt. A zarándoklattal együtt a muszlimok jóformán vértelenül vették be Mekkát 629-ben, az Arab-félsziget legerősebb hatalmi központját. Az eset a nomád törzsek tömegei és a jemeni perzsa tartomány Mohamedhez csatlakozását eredményezte. A félsziget így a próféta kezébe került, aki Medinában rendezte be

A hagyomány szerint már Mohamed felszólította a kortárs uralkodókat az iszlámhoz való csatlakozásra, bár erről egy korabeli nem muszlim forrás sem szól. Mindenesetre az bizonyosnak tűnik, hogy 630-ban az északi Tabúk felé indult muszlim portya. Mohamed halálakor a közösség kettős kihívás elé került: a próféta nem rendelkezett életműve folytatásáról, a beduinok zöme pedig felbontottnak tekintette a korábban kötött, adókkal és egyéb kellemetlen kötöttségekkel járó, a háborúk végeztével hasznot nem hajtó szövetséget, és fellázadtak (ez az ún. ridda). A próféta társai (szahába) a közösség elerodálódását megakadályozandó gyorsan megválasztották „Isten küldöttjének helyettesét” (halífat raszúl Alláh, azaz kalifa) Abú Bakr személyében, és az „Isten kardjának” nevezett Hálid ibn al-Valíd leverte a lázadó törzseket. A közösség összetartásának azonban az volt az igazi eszköze, ha a nem éppen vallásos híveket is érdekeltté tették az iszlámhoz való csatlakozásban. Ez vezetett a nagy hódításokhoz.

Az korábban példátlan módon egyesült arab seregek lerohanták és legyőzték a kor leghatalmasabb államait, Bizáncot és Perzsiát – ez utóbbi össze is omlott az invázió súlya alatt. A hódítás lendülete – a belháborúk idején megakadásokkal – a 8. századig tartott, amikorra muszlim (de mind kevésbé csupán arab) kézbe került egész Észak-Afrika, az Ibériai-félsziget nagy része, Szíria, Délkelet-Anatólia, illetve Irán vidéke és Transzoxánia. A további terjeszkedés lassabb folyamat volt: Anatólia zömét a szeldzsuk törökök hajtották uralmuk alá a 11. századBalkánra pedig az Oszmán Birodalommal14. századtól13. században létrejött Arany Horda18. század végéig fennmaradó utódállamai alkottak muszlim államiságot, de vallásuknak nem sok nyoma maradt a térségben. India felé a 10. század végén az afganisztáni Gaznavidák, majd a Gúridák kezdték elterjeszteni az iszlámot birodalomépítésükkel párhuzamosan, ez utóbbiaktól szakadt el Észak-Indiában a Delhi Szultánság a 13. század legelején. Az indiai muszlim uralom a 16. században a félsziget nagyját ellenőrző Mogul Birodalomban teljesedett ki. A maláj és indonéz térségbe – hasonlóan Fekete-Afrikához – kereskedők vitték az iszlámot, és csak a 16. század végére vált a térség végén, a érkezett a és

kezdve. A kelet-európai pusztán a

Minden muszlim, irányzattól függetlenül hisz az alábbi hat alaptételben:

  1. Hit Istenben, egyedüliségében, és abban, hogy csak ő méltó imádatra (tavhid)

  2. Hit a Prófétákban (nabí) és a Küldöttekben (ruszul)

  3. Hit az Isten által leküldött könyvekben (kutub)

  4. Hit az angyalokban (malaika)

  5. Hit a Végső Napban (kimaja)

  6. Hit az elrendelésben (kadar)

Istenhit (tavhid): Az iszlám központi gondolata Isten egysége, és egyedülvalósága. Teológiai rendszerében szigorú monoteizmust valósít meg. A „társítást” (sirk),Isten mellé társat – más istenséget, avagy embert állítani – a legkomolyabb bűnnek tartja. Az iszlám istenképe legtömörebben a Korán 112. versében (szúra) azaz van megfogalmazva:

Mondd, Ő az Egyetlen Isten. Az Örökkévaló Isten. Nem nemzett és nem nemzetett. Senki sem hasonló Hozzá.

Az Allah szó etimológiailag az arab iláh (istenség, isten) szóból származik. Az iláh kifejezéshez határozott névelő csatlakozik. Így az Allah szó konkrét jelentése „az Isten”. A szó távolabbról a sémi lh – Istent, istenséget jelölő szógyökből ered. (ld. még a héber Eloah, az arámi Elahlaha szavak) vagy a szír A

Próféták (nabi): Az iszlám rendszerében Istenpróféták, vagy küldöttek közvetítették az emberek felé. A prófétákat az iszlám egyenrangúnak tekinti. Bár az iszlám szerint Isten minden néphez küldött prófétát (egy hadísz szerint számuk 124 000), a KoránÁdám), Idris (Enoch), Nuh (Noé), HudHeber?), Salih (Salih), Ibrahim (Ábrahám), Ayub (Jób), Lut (Lót), Ishmail (Ismael), Ishaak (Izsák), Yakub (Jákob), Yusuf (József), Shuaib (Jethro?), Musa (Mózes), Harun (Áron), Davud (Dávid), Sulayman (Salamon), Ilyas (Éliás), Zulkifl (Ezékiel?), Al-Yasa (Illés), Yunus (Jónás), Zakhariya (Zakariás), Yahya (Keresztelő János), Issa (Jézus), Mohamed. kinyilatkoztatásait összesen csak huszonöt prófétát említ név szerint. Ezek a következők: Adam ( (

Kinyilatkoztatott könyvek: Az iszlám szerint egyes prófétákon keresztül szent könyveket nyilatkoztatott ki. A Koránban név szerint szerepel a Tawrat (Tóra), a Zabur (Zsoltárok) és az Indzsil (Evangélium), mint Allah által leküldött könyvek. Mindazonáltal az iszlám teológia szerint ezek a könyvek időközben eltorzultak, egyes részeik elvesztek, illetve más részeket toldottak hozzájuk. Ilyen módon egyedül a Korán tekinthető hiteles, eredeti formában rendelkezésre álló kinyilatkoztatásnak.

Angyalok és dzsinnek: Az iszlám rendszerében az angyalok szabad akarattal nem rendelkező, kizárólag Istent szolgáló lények. Az iszlám teológia fontos szereplője Dzsibril (Gábriel), akin keresztül Isten közölte a prófétákkal a kinyilatkoztatást. Következően a szabad akarat hiányából az iszlám nem ismeri a „bukott angyal” fogalmát. A Koránban az Ádámot megkísértő gonosz Ibliszdzsinn. A dzsinnek az iszlám rendszerében tűzből teremtett lények, de ellentétben az angyalokkal, rendelkeznek szabad akarattal, így van közöttük jó, és rossz is. Tevékenységükkel segíthetik az embereket jó avagy rossz útra lépni. Az iszlámban szerepel a saitan (sátán) – kísértő kifejezés is, ami elsősorban Ibliszt és leszármazottait jelenti, de emellett jelenthet bármilyen embert vagy dzsinnt, aki gonosz dolgokat sugalmaz másoknak. nem angyal, hanem

Végső Nap: Az iszlámban központi helyet foglal el a Végső Nap, amelyen Isten minden ember felett Ítéletet mond. A döntés értelmében a jók a Kertekbe (Dzsenna), a rosszak pedig a Tűzbe (Nar) jutnak. E fogalmak megfeleltethetők a keresztény és zsidó vallás Paradicsom és PokolKorán szerint kizárólag az egyes ember hite és a cselekedetei, illetve Isten könyörületessége, ebből következően az iszlám elutasítja a megváltás fogalmát is. fogalmainak. Az ítélet alapja a

Elrendelés (qadar): Az iszlám szerint Isten "Megőrzött Táblákra" (al-Lawhu 'l-Mahfuz) minden megtörtént, és a jövőben történni fogó dolgot felírt, így az egyes emberek sorsát is. Az iszlám ugyanakkor elfogadja a szabad akarat létét, hiszen Isten minden dolgot a tudásával írt.

domináns vallásává

fővárosát.

 

a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik

Az iszlám a vallásgyakorlat öt fő pillérét különbözteti meg. Ezeket hívják az iszlám oszlopainak” (Arkan-al-Islam)

  1. Hitvallás (sáhada)

  2. Ima (szaláh)

  3. Adakozás (zakát)

  4. Böjt (szaum)

  5. Zarándoklat (haddzs)

A síita teológia a hit és a vallásgyakorlat tételeit más módon csoportosítja. A síita terminológia megkülönbözteti a hit gyökereit (usūl al-dīn) és a hit ágait (furū al-dīn).

Hitvallás (sahada): Az iszlám vallásgyakorlatának egyik legfontosabb tétele a hit megvallása. Az iszlám felvételekor az új muszlim elmondja a sahadát, (tanúsítás), amely a következőképpen hangzik:

Ashadu anna laa Ilaaha illa-Allah, wa ashadu anna Muhammad raszulu Allah. azaz: Tanúsítom, hogy nincs más isten Istenen kívül, és tanúsítom, hogy Mohamed Isten Prófétája.

Ezt a sahadát a muszlimok minden ima alatt elmondják. A hit megvallása nem csak ima alatt történik, hanem minden lehetséges alkalommal. A muszlimság letagadása az iszlámban csakis olyan helyzetben megengedett, amikor az ember a hit megvallása miatt komoly veszélybe kerülne.

Ima (salah): Az iszlám vallásgyakorlatának naponta rendszeresen ismétlődő eleme a napi ötszöri kötelező ima. Ellentétben a keresztény terminológiával az ima az iszlámban kizárólag egy fajta, rituálisan erősen kötött formát jelent. Minden más Istenhez való fordulást fohászként (du'a) értelmeznek. Az öt kötelező ima öt különböző napszakban történik: Fajr (hajnalhasadás), Dhuhr (dél), Asr (délután), Maghrib (napnyugta), Isha (este). Mivel az imák időpontja a nap járáshoz igazodik, évszaktól, és földraji helyzettől függően változik.

Adakozás (zakat): Az adakozás, a szegények segítése az iszlám felfogásában a vallásgyakorlat része. A zakatzakategyházi adónak, vagy ahhoz hasonló adónemnek. A zakatban a muszlim közösség szegény, rászoruló tagjai részesülhetnek. A zakat melletti egyéb, nem kötelező, időhöz nem kötött adakozásból (szadaka), nem muszlimok is részesülhetnek[7]. fizetése a szegények számára egy évben egyszer, Ramadánkor kötelező. Ennek mértéke a rendelkezésre álló, nem a közvetlen létfenntartásra szolgáló vagyon 2,5%-át jelenti. (egyes terményekben, állatokban álló vagyonra más mérték vonatkozik). A zakatot a tradicionális muszlim országokban egyfajta adóként szedik, vagy mecseteken keresztül osztják el. A mecsetek esetleges személyzetének fenntartására azonban a nem fordítható. Ilyen módon nem tekinthető

Böjt (sawm): Az iszlámban a böjti hónapban (Ramadán), a kötelező böjt hajnalhasadtától (Fajr) napnyugtáig (Maghrib) tart. Ezalatt a böjtölőnek sem ételt, sem italt nem szabad magához vennie, viszont a két egymást követő böjti nap között meg kell törni a böjtöt. Bizonyos esetekben (betegség, terhesség, szoptatás, menstruáció) a böjtöt nem kell, sőt nem szabad tartani, azonban ezt egy későbbi időpontban be kell pótolni, ha pedig ez nem lehetséges (pl. hosszú betegség miatt), akkor legalább egy szegényt eteni kell minden böjti nap helyett. A böjt megtörése (iftar) Ramadánkor általában fontos közösségi esemény. Ramadánkor tartják a muszlimok a szintén nem kötelező éjszakai un. tarawih imákat is. A Ramadánon kívül nincsen más vallásilag kötelező böjt, de böjtölni a Ramadánon kívül is lehet, sőt ajánlatos.

Zarándoklat (haddzs): Minden muszlim kötelessége legalább egyszer életében – ha megteheti – elvégezni a zarándoklatot (haddzs) Mekkába, a Szent Mecsethez. A mekkai zarándoklat az iszlám naptár Dhu al-Hiddzsah hónapjában történik. A Haddzs idején kívül a Mekkába látogatók – umrát (látogatást) végeznek, amely lényegesen rövidebb, és kevesebb rituális mozzanatot tartalmaz, mint a haddzs.


Az iszlám forrásai 

Az iszlám két féle forrásból vezeti le tanításait:

  1. Korán

  2. Szunna (hagyomány)

Korán: A Korán az iszlám elsődleges, és legfontosabb forrása. A muszlimok szerint Isten által kinyilatkoztatott mű, és mint ilyen, Isten szavait tartalmazza. Bár az iszlám több más Isten által leküldött Könyvet is elismer, egyedül a Koránt tartja romlatlan, változatlan formában megmaradtnak. A Korán kizárólag a Mohameden keresztül kinyilatkoztatott szövegeket tartalmazza, más prófétákra, és kinyilatkoztatásokra csak ezen keresztül utal. A Korán szövegét tekintve az iszlám különböző irányzatai között nincsen különbség, valamennyi irányzat ugyanazt a szöveget fogadja el Koránként.

Szunna: A Szunna az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta cselekedeteinek, tanításainak összeségét jelenti. A síita irányzatban a Szunna kibővül az imámok tanításaival és cselekedeteivel is. A Szunnát az iszlám legtöbb irányzata, mint isteni útmutatást kezeli, és az iszlám vallásjog, vallásgyakorlat és teológia autentikus forrásának tekinti. (Az ún. koranita irányzat elutasítja a szunnát, és kizárólag a Koránt tekinti a vallás forrásának.) Mivel a Korán legfeljebb utalásszerűen tesz említést Mohamed életére, a Szunna a Korán utalásain kívül elsősorban a Mohamed életére vonatkozó hagyományokra, az ún. hadíszokra épül. Az egyes irányzatok között, sőt esetenként irányzatokon belül a különböző hadíszok hitelességének kérdésében komoly különbségek vannak. A síita és szunnita irányzat kölcsönösen elutasítja a másik irányzat által hitelesnek tartott hadíszok többségét.


Az iszlám irányzatai 

Az iszlám irányzatai hagyományosan három fő csoportba sorolhatók be.

  1. Szunnita (85-87%)

  2. Síita (10-14%)

  3. Háridzsita és egyéb irányzatok (1-3%)


Szunnita irányzatok 

A szunnizmuson belül az egyes irányzatok, iskolák intézményes szétválásáról nem beszélhetünk. Az egyes irányzatok határai nem húzhatók meg pontosan, sokszor átfedik, áthatják egymást.

Ortodox vallásjogi iskolák (madzhab)

A szunnita vallásjogon (fikh) belül különböző vallásjogi iskolák (madzhab) jöttek létre. Ezek közül négy általánosan elfogadott:

  1. A hanbaliták számára csak a Korán és a szunna jogforrás, az Arab-félszigeten a legelterjedtebb.

  2. A hanafiták vélekedése szerint, ha a Korán és a szunna nem adnak felvilágosítást, az analógia és a precedens is jogforrás. A török nyelvű vidékeken és Indiában a legelterjedtebb.

  3. A malikiták úgy vélik, ha a Korán és a szunna nem adnak felvilágosítást, a közmegegyezés (idzsma) is jogforrás. Észak-Afrikában a legelterjedtebb.

  4. A safiiták szerint mind az analógia, mind a megegyezés jogforrás, Kelet-Afrikában és Délkelet-Ázsiában a legelterjedtebb.

Az egyes iskolák kölcsönösen elismerik egymást. A különbségek az egyes iskolákhoz tartozó értelmezőknél, vallástudósoknál nem feltétlenül a vallásjogi tételek különbözőségében, hanem az elfogadott értelmezési módszerek különbözőségében mutatkozik meg. A négy ortodox iskolán belül további aliskolák is kialakulta

Teológiai-filozófiai (kalám) iskolák

A vallásjogi iskolák mellett az iszlámban kialakultak a metafizikai kérdésekhez dialektikus módon közelítő teológiai-filozófiai (kalám) iskolák. Ezek közül a legfontosabbak az Asharita, Dzsabriyya, Maturidi, Murdzsita, Mutazilita és a Qadariyya. Az egyes kalámaqidah) tételeinek. irányzatok tételei fontos alapját képezik a vallásjogi iskolák illetve misztikus irányzatok teológiai (

Kapcsolódó cikkkalám

Un. fundamentalista mozgalmak

A szunnita irányzatok sajátos ágát képezik a gyakran fundamentalistának nevezett mozgalmak. Teológiai tételeik tekintetében nem különböznek az ortodox vallásjogi iskoláktól, azonban nem feltétlenül kötődnek egy meghatározott vallásjogi iskolához. Közös jellemzőjük, hogy az iszlám megtisztítását hirdetik az rárakódott káros újításoktól (bida). Ezen irányzatok egyszerre tekinthetők vallási és társadalmi mozgalmaknak. Bár történetileg több különböző, sok esetben egymástól sokban különböző társadalmi programot hirdető, és vallásjogi kérdésekben eltérő elveket valló irányzatról van szó, az egyes irányzatok sok esetben nem határolhatók el egymástól. A legfontosabb irányzatok; szalafiták, Muszlim Testvériség.

Kapcsolódó cikkiszlamizmus


Síita irányzatok 

A síita iszlám sajátos tétele az ún. imám-tan. A szunnita felfogástól eltérően, amely muszlim közösség, az ummaIsten a muszlim közösség vezetésére tévedhetetlen, a Prófétaimámokat jelölt ki. A különböző imám-láncolatok mentén az egyes síita irányzatok intézményesen is különváltak. Az egyes irányzatok sok esetben nem ismerik el egymást síitaként, egyes esetekben muszlimként sem. A főbb irányzatok a: élén álló személy tekintetében nem fogalmaz meg transzcendens elvárásokat, a síita iszlám szerint családjából származó

  1. Ötös síiták (zajditák)

  2. Hetes síiták (iszmáiliták)

  3. Tizenkettes síiták (dzsafariták)

  4. Alaviták

Tizenkettes síiták: A legelterjedtebb síita irányzat, a síiták mintegy 80%-a ehhez az irányzathoz tartozik. Nevüket (iszná asarijja – azaz tizenkettesek) az általuk tisztelt imámok száma után kapták. Felfogásukban az utolsó imám Muhammad al-Mahdi (868-?) rejtőzködik, és Allah parancsára vár, hogy helyreállítsa az igazságot a világban. Az irányzaton belül több, intézményesen nem elkülönült irányzat, vallásjogi iskola (madzhab) található. Az irányzat elsősorban Iránban, Irakban, Libanonban, Bahreinben és Azerbajdzsánban elterjedt.

Hetes síiták (iszmáiliták): Nevüket onnan kapták, hogy az első hat imámig a tizenkettes síitákéval megegyező láncolatot fogadnak el, a hetedik imám személyét illetően viszont eltérnek tőlük. Az iszmáilita irányzat maga is több intézményesen különálló irányzatra tagolódik. A 16. imám idején váltak önálló felekezetté a drúzok. A 18. imám után létrejött az iszmáilita sía nizárita és musztaali irányzata. A nizárita iszmáiliták voltak a hírhed asszaszinok. A musztaali irányzatnak napjainkban három élő irányzata, a jemeni musztaali, illetve az indiai Dawoodi Bohras és Alavi Bohras létezik.

Ötös síiták (zajditák): A tizenkettes láncolattól az ötödik imám személyétől különböznek, névadójuk a 740-ben meggyilkolt Zajd bin Ali, Muhammad al-Bákir fivére. Az imám-tan tekintetében a legmérsékeltebb síita irányzat: az imámot nem tartják tévedhetetlennek, illetve szerintük az imámság nem kizárólag apáról fiúra szálló intézmény lehet, hanem Ali bármelyik leszármazottja lehet imám. Az irányzat ma elsősorban Jemenben elterjedt.

Alaviták (nuszajriták): Az alaviták a síita iszlám gnosztikus irányzatát képviselik. Teológiai rendszerükben más síita irányzatokhoz képest is kiemelt szerepe van Alinak, akit bábnak (kapu) tartanak, aki a bölcsesség hordozója. Napjainkban az alavita közösségek nagyrészt beolvadtak a környezetükben lévő többségi irányzatokba, ám pl. Szíriában a kormányzat alavita kötődésű.

Emellett számos síita gyökerű irányzat létezik.


Háridzsita irányzatok 

A háridzsita irányzat alapvetően politikai síkon különült el az iszlám más irányzataitól, és erősen hatalomellenes felfogást képviseltek. Míg az első két kalifát, Abú Bakrt és I. Omárt elismerik „helyesen vezetettnek” (ld. Rásidún), addig Oszmánt már káros újítások (bida) bevezetésével vádolják. A háridzsiták különválására az I. fitna során került sor, amikor kiváltak Ali hívei közül, mert elutasították az egyezkedési kísérletét Muávijával, a lázadó szíriai helytartóval.

A háridzsitáknak három főbb irányzatuk alakult ki, az azrakiták, a sufriták és az ibáditák. Ezek közül napjainkra egyedül az ibáditák maradtak fent Omán területén. Az azrakita és a sufrita irányzatok minden más muszlim csoportot hitehagyottnak minősítettek, és az ellenük való folyamatos hadviselés doktrínáját vallották. Ennek köszönhetően az iszlám világban számos szerző aposztrofálja napjaink fundamentalista mozgalmait neo-háridzsitaként.


Egyéb irányzatok 

Koraniták: A Szunnát elutasító, forrásként kizárólag a Koránt elfogadó felfogás. Bár e megközelítés a múltban több muszlim gondolkodónál is megjelenik, önálló irányzatként csak az Észak-Amerikában, Rashid Khalifa által alapított "Submitters" csoporttal jelent meg.

Afro-amerikai irányzatok A XX. század elejétől több, az iszlám gyökerű, de az iszlám alapvető tanításaitól nagyban eltérő ahhoz sokszor csak névleg hasonló elsősorban afro-amerikaiakat vonzó irányzat alakult ki. Ezek közül a legfontosabbak a Moorish Science, a Nation of Islam, illetve az abból kivált Five percenters irányzat.


 


Iszlám gyökerű egyéb vallások 

  1. Jezidi

  2. Drúz

  3. Bábi

  4. bahá’í

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

elvislucaspresley@gmail.hu

(Elvis Lucas Presley, 2012.01.05 03:43)

Örömmel jelentem be hogy a Klón című 2001'es Brazil eredeti telenovellát
A Zone Romantica ismét kitűzte műsorául.
Nem rég kezdték azt hiszem úgy körülbelül Szilveszter környékén.
Körülbelül a 50,60. - Dik résznél tart.
Két részt játszanak egy nap,reggel 8:00 - tól reggel 10:00-ig.
Aki lemarad a részekről,az Szombaton és Vasárnap megnézheti hajnali 1:45 - től hajnali 6:00-ig.

Ennyi boldog új évet!!!!:D

nazira@freemail.hu

(Nazira, 2010.10.30 14:03)

Kedves Dart Wador!
A Korán Tiltja a Klónozást,mivel teremteni csak Allah-nak van joga!

darthwador@gmail.hu

(Darth Wador, 2010.08.08 23:23)

Tényleg!És hogy áll a Korán a klónozáshoz?

arab

(rajkáni shéj, 2010.06.19 20:06)

sziasztok nagyok lennék arab nagyon tetszik aszokásaik és persze minden